Elmesélné az olvasóknak, hogy mi ragadta meg a fotózásban?

A festészet iránti rajongásom nagyban kihat a művészi látásmódomra és az alkotásaim látványvilágára. Bár mindig is szerettem rajzolni és festeni, tisztában voltam vele, hogy ahhoz nem vagyok elég tehetséges, hogy egyetemi szinten sajátítsam el a festészetet. Mélyen belül azonban úgy éreztem, hogy ha nem is festőként, valamilyen egyéb formában mindenképpen ki szeretném fejezni művészi készségeimet.

Úgy vélem, hogy ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a digitális fotózás felfedezésével találtam rá erre a művészeti ágra. Noha mindig is szívesen fotózgattam, professzionális szinten mindössze 12 éve foglalkozok vele. Kezdetben a fotózás egy olyan eszközt jelentett a számomra, amelynek segítségével kiszakadhattam a mindennapok valóságából és új energiákkal töltődhettem fel. Idővel azonban a hivatásommá vált.

Ön művésznő, anya és feleség egy személyben. Hogyan sikerül ezeket az egymástól eltérő szerepeket összeegyeztetnie a mindennapokban? Mindannyian tudjuk, hogy napjainkban a nőknek sokoldalúaknak kell lenniük, és egyszerre különböző területeken is helyt kell állniuk. Az irodai munkakör azonban számos tekintetben eltér a leginkább érzelmek által meghatározott művészeti tevékenységektől. Jellemzi-e valamiféle rendszeresség a munkamódszerét?

A művészet és a rendszeresség? Azt hiszem, ezek egymást teljesen kizáró fogalmak! Komolyra fordítva a szót, szerencsésnek érzem magam. A férjem mindenben támogatott, és elfogadta a művész léttel járó nehézségeket. Próbáltam megfelelő példát mutatni a lassan egy erős és független nővé érő lányom számára, hogy miként teremthet megfelelő egyensúlyt a családi élete és a szenvedélye között. Ami pedig a két fiamat illeti, úgy vélem, hogy kifejezetten jót tesz nekik az, hogy besegíthetnek az otthoni teendők ellátásába, amíg én dolgozom vagy éppen úton vagyok. Rendkívül háziasak, amit valószínűleg majd a leendő feleségeik is igen nagyra értékelnek majd!

A családom tisztában van vele, hogy milyen fontos szerepet töltenek be az évszakok és az időjárási viszonyok a munkámban. Ha virágzó növényekről vagy különféle időjárási jelenségekről, mint például az első fagy megérkezéséről szeretnék képeket készíteni, elengedhetetlenül fontos, hogy a megfelelő időben keressem fel a kiválasztott fotózási helyszínt. Hasonlóan az első napsugarak hatására elolvadó dérhez, a növények vagy a rovarok sem várják meg, amíg a helyszínre érek és mindent megfelelően beállítok. A színes szirmok mindössze egyetlen nappal a virágzást követően csúnyán megbarnulnak. Ha nem vagyok elég gyors, egy teljes évet várhatok a következő alkalomra.

Amint azt már Ön is említette, az érzelmek fontos szerepet játszanak a fotózásnál. Tulajdonképpen a munkám egy érzelmi hullámvasút. A művészekre jellemző túlzott mértékű érzékenység ösztönzőleg hat az alkotási folyamatra.

Fine Me
Find Me

Miért éppen a természetfotózást választotta?

Nem igazán kedvelem, ha „természetfotózásként” vagy „makrofotózásként” próbálják meg felcímkézni a munkáimat. Úgy vélem, hogy a legelső fotóimat nem számítva a műveim nem szoríthatók be szigorú kategóriahatárok közé. Hosszú ideig én magam sem tudtam pontosan megfogalmazni, hogy mivel is foglalkozom. Aztán elolvastam egy 1934-es interjúrészletet Wojciech Weiss lengyel festőművésztől, aki a „Fiatal Lengyelország” elnevezésű egykori mozgalomhoz tartozott. Művészi hitvallásomat talán az ő szavai fejezik ki a legpontosabban:

„Sem az élet krónikásának tekinthető naturalistának, sem pedig a természetet pontosan leíró realistának nem tartom magam; a festményeim a saját vizuális élményeim megörökítései, azt mutatják be, hogy miként hatnak rám a színek. A képeimmel arra törekszem, hogy minél pontosabban megjelenítsem azokat az érzelmeket, amelyeket a természet szépségei és hihetetlen jelenségei kiváltanak belőlem. Önálló jelentéstartalommal próbálom meg felruházni a színek harmóniáját és a színárnyalatok szimfóniáját.”

Három gyermek édesanyjaként kénytelen voltam néhány évet otthon tölteni a kicsikkel. Ez idő alatt természetesen nem tehettem azt meg, hogy hosszabb felfedező utakra induljak a szabadba, vagy hogy távoli tájakat keressek fel fotózás céljából. A kerítéssel körülvett, színpompás réttel övezett kertem azonban nagyszerű lehetőséget nyújtott arra, hogy megörökítsem annak élővilágát.

A kertek világa és az elbűvölő virágok kifogyhatatlan inspirációs forrást jelentenek a számomra. Mivel a megjelenítés új formái után kutatva folyton új eszközökkel és elképzelésekkel kísérletezgetem, ezt különösen fontosnak tartom. Munkáimmal a virágok és a rovarok újszerű módon történő megörökítésére törekszem. Legfőbb célom, hogy a virágfotózás hagyományos keretein túllépve olyan módon tárjam a nézők elé a természet szépségeit, ahogy azokat korábban még nem láthatták.

Miben ragadható meg alkotásai egyedisége?

A hihetetlen mértékű nagyítás, valamint a különösen éles és részletes megjelenítés okozta kezdeti izgalmakat követően egy újszerű látásmód kialakítására összpontosítottam. Egyre inkább az impresszionista festményekre jellemző látványvilág határozta meg az alkotásaimat. A természet pontos ábrázolására törekvő makrofelvételekkel szemben a képeimnél egyre nagyobb szerepet kapott a szín és a fény játéka.

Az M42 bajonett átalakító gyűrű felfedezésekor éreztem, hogy jó úton járok. A képeim festményszerűségét dicsérő első kritikai észrevételek szintén ösztönzőleg hatottak rám. A régebbi objektívek olyan ábrázolást tesznek lehetővé, ami az újabb eszközökkel nem lehetséges. Bár optikai szempontból nem mindig tökéletesek, és sokszor egyéb tekintetben is elmaradnak a korszerűbb objektívekhez képest, pontosan ennek köszönhetően válnak igazán egyedivé. Ez pedig mindennél fontosabb a számomra.

Napjainkban már a professzionális szintű felvételek elkészítése is gyakorlatilag gyerekjáték. Az egyedi kifejezésmód megvalósítása az igazi kihívás. A megfelelő beállítások elvégzésével a régebbi, manuális objektívekkel olyan képek alkothatók, amelyek a festők ecsetvonásait idézik. Teljességgel elvarázsol a korszerű objektívekre jellemző digitális tisztaság és tökéletes élesség hiánya okozta „ráncos” megjelenítési mód. Napjainkra ez már a műveim védjegyévé vált.

Poppy On the Wind
Poppy On the Wind

Élénk színvilágú műveinek megalkotásaihoz nemritkán festészeti eszközöket is igénybe vesz. Sok időt igényel az utófeldolgozás?

A színek különösen fontos szerepet töltenek be a műveimnél. A gondosan megválasztott színárnyalatoktól válnak igazán egyedivé. Szeretem, ha egy fotó színes, és ha az eltérés csak a színárnyalatok intenzitásában ragadható meg. Pályafutásom kezdetén kifejezetten telített színeket használtam. Idővel átváltottam a pasztellárnyalatokra. Az ekkoriban született, különösen világos alkotásaim témái fehér, illetve halvány háttér előtt láthatók. Később inkább sötétebb színek jellemezték a képeimet. A változó színhasználat egyúttal az érzéseimet és a női oldalamat is visszatükrözi.

Sohasem az volt a célom, hogy minél pontosabban mutassam be a minket körülvevő világot. Ebben számos fotós jóval tehetségesebb nálam. Egy varázslatos földi paradicsomként tekintek a világra, és azt szeretném, hogy ez a képeimen is tökéletesen megjelenjen. Szeretném azt hinni, hogy az alkotásaimnak köszönhetően a nézők, ha csak egy röpke pillanat erejéig is, de újra felfedezik a bennük rejlő gyermeket. A világ a gyermekek szemén keresztül jóval izgalmasabb, színesebb és meglepőbb helynek tűnik.

A felvételeket általában számos különböző effektus alkalmazásával készítem el, hogy lehetőleg minél kevesebb időt igényeljen az utófeldolgozásuk. Mindezt alapvetően a színárnyalatok és a csúszkák eltérő beállításaival érem el.

Már jó ideje EIZO monitort használ a munkájához. Befolyásolta-e ez bármilyen módon a munkamódszereit?

Amint azt korábban már említettem, a színek különösen fontosak a számomra. Teljes mértékben biztosnak kell lennem abban, hogy a képernyőn megjelenített tartalom pontosan megfelel a valóságnak.

Érdekes módon a legelső monitor, amit a munkáim elkészítéséhez használtam, egy 19 colos EIZO FlexScan S1931 modell volt. Mivel az említett monitort kifejezetten irodai felhasználás céljára fejlesztették ki, nem rendelkezett kalibrációs beállításokkal. Bár akkoriban még nem is ismertem ezt a funkciót. A FlexScan S1931 kiemelkedő színmegjelenítésének köszönhetően azonnal tudtam, hogy milyen márkájú grafikai monitort választok majd a munkámhoz. Azóta is kizárólag EIZO monitorokat használok, és még egyszer sem okoztak csalódást.