Pontos kép a képfájlról a hardveres kalibráció segítségével

Itt megtekintheti, hogy miként történik a hardveres kalibrálás

Számos esetben szakszerűtlenül állítják be a monitorokat, így azok csak pontatlanul vagy egyáltalán nem jelenítik meg a szükséges színteret, vagy olyan képhibákat adnak hozzá a képhez, amelyek nem is szerepelnek a fájlban. A képmegjelenítéssel kapcsolatos hibák általában kalibrálással és utólagos beállítással küszöbölhetők ki. A monitor esetleges hiányosságai, mint például a túlságosan kis színtér vagy a panel egyenetlen képmegjelenítése kalibrálás útján nem orvosolhatók. Ezért rendkívül fontos, hogy olyan, úgynevezett grafikai monitorokat használjunk, mint amilyenek például az EIZO ColorEdge modelljei. Ezeket az eszközöket kifejezetten a kreatív munkafolyamatokkal foglalkozó szakemberek igényeinek megfelelően fejlesztették ki.

Itt olvashat bővebben a grafikai monitorokról.

A természetesség mítosza

Itt az ideje, hogy eloszlassunk egy gyakori tévhitet: a monitor kalibrálása nem arra szolgál, hogy a lehető legtermészetesebb színeket jelenítse meg a képernyő kijelzője. Hanem az a célja, hogy a lehető legpontosabban ábrázolja a képfájlt a képfeldolgozást végző számára. Ha a képfájl természetes jellegű, akkor a monitor megjelenítésének is a lehető legtermészetesebbnek kell lennie. Ha azonban a képfájl élénk színeket és jelentős kontrasztokat tartalmaz, akkor a monitor kijelzőjének is élénk és kontrasztban gazdag színeket kell megjelenítenie. Fekete-fehér képek feldolgozásakor a képmegjelenítés kizárólag szürkeárnyalatot tartalmazhat, színátmeneteket nem. Ez nem is olyan egyszerű, ha figyelembe vesszük, hogy a monitornak a piros, zöld és kék (RGB) alapszínekből kell kikevernie a szürkeárnyalatokat.

A megfelelő kalibrációs cél

Az ember azt gondolná, hogy a kalibrálás egy kettős állapotú folyamat: az eszköz kalibrált vagy kalibrálatlan lehet. Annak, aki még nem kalibrált, újdonságnak tűnhet, hogy a monitort bizonyos értékekre, úgynevezett kalibrációs célokra vagy kalibrációs célértékekre kell kalibrálnia. Ennek oka, hogy képfeldolgozáskor nem mérőeszközökkel mérjük a képeket, hanem a megtekintő személy vizuális benyomása a referencia.

Ezért a kalibrálás keretein belül biztosítanunk kell, hogy a megtekintő személy torzítás nélkül érzékelhesse a monitor által abszolút pontos és valósághű módon megjelenített képfájlt.
Azt, hogy ez miként történik, a jobb oldalon látható videó ismerteti.

A képfeldolgozó munkaállomás fényviszonyai határozzák meg a kalibrációs célt

A fehérpont

Nyomtatási szempontból a D50 = 5000 kelvin vált általánosan elfogadott referenciaértékké. 5000 kelvin színhőmérsékletű fehérpontnál szabványosított módon, rendkívül pontosan ellenőrzött körülmények között dolgozhat a felhasználó. Általános nézet, hogy a nyomtatás 5000 kelvin színhőmérsékletű fehérpont alkalmazását igényli. Ami azonban a nyomdák állandó és szabványosított munkafeltételei mellett célszerű a megoldás, az nem sokat segít a saját képfeldolgozó munkaállomásán dolgozó egyszerű fotós számára. Az olyan munkahelyeken, ahol nappali fényviszonyoknál dolgoznak, általában nem 5000, hanem 6000 vagy 6500 kelvin a jellemző érték. Ez az időjárástól vagy a bekapcsolt fényforrásoktól függően gyakran változik nap közben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a felhasználók többsége az 5000 kelvin színhőmérsékletű fehérponttal rendelkező képeket túlságosan sárgásnak érzékeli. Következésképpen a képfeldolgozás kissé hidegre (azaz túlságosan kékre) sikerülne. Ezért a kalibrálás kiindulási értékeként 6000 kelvines fehérpontot javasolunk.

A fényerő

A következő változó a fényerő. Mivel a monitoron megjelenített képet általában a mellette tartott nyomattal hasonlítják össze, a képernyőnek ugyanolyan fényerővel kell rendelkeznie, mint a környezetének. Ha a monitort túlságosan világosra állítják be, túl sötét lesz a kép. Ellenkező esetben azonban fennáll a veszélye annak, hogy túlságosan világosra sikerül a képfeldolgozás. A következőt tanácsoljuk: Egy nappali fényviszonyok jellemezte munkahelyhez 120-140 cd/m² ajánlott.

További beállítások

A kalibrációs cél többi változója tekintetében a következőket javasoljuk: 2,2 gammaérték, natív színtér, minimális feketepont.

Összefoglalva: ajánlott alapbeállítások

  1. Fényerő: 120-140 cd/m²
  2. 6000 K fehérpont
  3. Gamma: 2,2
  4. Színtér: natív

Ha a képfeldolgozó állomáson különböző megvilágítási módokat használnak, célszerű, ha többféle kalibrációs célt is meghatároznak, és szükség szerint aktiválják azokat. Jellemző célértékek:

Napfény:

  1. 140 cd/m²
  2. 6000 K
  3. Gamma: 2,2
  4. Színtér: natív

Felhős égbolt:

  1. 120 cd/m²
  2. 6500 K
  3. Gamma: 2,2
  4. Színtér: natív

Mesterséges megvilágítás:

  1. 90 cd/m²
  2. 5000 K
  3. Gamma: 2,2
  4. Színtér: natív

Ezek a beállítások mindössze hozzávetőleges referenciaértékek, a pontos értékek az adott munkahelyi környezet ismeretében határozhatók meg. Azonban létezik egy további, rendkívül meghatározó tényező is: az emberi tényező – vagyis maga a felhasználó. Az emberek egymástól kissé eltérő módon észlelik a dolgokat. Ennélfogva a szabványosított kalibrációs célok csak korlátozott mértékben alkalmasak a használatra. Amennyiben a monitor megjelenítése nem felel meg annak a képnek, amelyet Ön az adott környezeti feltételek között az érintett képfájlról alkotott, nem sokra megy majd a szabványosított kalibrációs céllal.

Az Ön számára teljes mértékben semlegesnek tűnő képet mások árnyaltnak, vagy adott esetben túlságosan világosnak vagy sötétnek találhatják. Mivel Ön a saját egyéni igényei és szempontjai alapján dolgozza fel a képet, a monitor megjelenítésének tökéletesen illeszkednie kell az Ön által észlelt képfájlhoz. Ezért tanácsos a monitorprofil beállítása.

A következőt tanácsoljuk: állítsa be a kalibrációs célt!

Ha tökéletes, az egyéni érzékeléséhez illeszkedő kalibrációs célt szeretne létrehozni, módosítania kell az eredeti kalibrációs célt. Ezt a következőképpen végezheti el:

  1. nyissa meg a képet a képfeldolgozó programban (javasolt szoftverek: Adobe Photoshop vagy Lightroom)
  2. Nyomtassa ki a képet, vagy vegye igénybe egy nyomda szolgáltatását; az ilyen szolgáltatók általában ICC-profilokat kínálnak próbanyomat-ellenőrzéshez (javasolt szolgáltató: WhiteWall).
  3. Aktiválja a próbanyomat-ellenőrzési nézetet a nyomtatáshoz
  4. Nyissa meg a ColorNavigator programot, válassza ki a „manuális korrekció” funkciót, és helyezze oldalra a programablakot, hogy a lehető legtöbb képet jeleníthesse meg egyidejűleg.
  5. Tartsa fel a nyomatot, és helyezze azt a monitor mellé. Ebből a szempontból különösen fontos, hogy a megvilágítás a lehető legmagasabb CR indexű (széles fényspektrumú) és semleges hatású legyen.
  6. Állítson be egy olyan kalibrációs célt, amelynél a monitoron keresztüli megjelenítés és a nyomat a lehető leginkább hasonlít egymásra. Ehhez általában a fényerő és a fehérpont beállítása is elegendő. Ezután a ColorNavigator létrehoz egy új kalibrációs célt. Speciális módban akár új kalibrálást is végezhet, és ellenőrizheti a monitor fehérpont és fényerőre szerinti beállítását. Ezzel meg is született az adott fényviszonyok közötti egyéni érzékelésének leginkább megfelelő kalibrációs cél. Természetesen tisztában kell lennie azzal, hogy ez a kalibrációs cél csak az adott megvilágításnál nyújt tökéletes eredményt. Különböző megvilágítási módok esetén minden egyes helyzethez külön kalibrációs célt kell létrehoznia. Ha többen is használják az érintett monitort, célszerű, ha minden egyes felhasználó külön-külön meghatározza a saját célértékeit.