Tűzhányók nyomában

Ulla Lohmann a felső-bajorországi Schäftlarnban él. A sikeres fotós és filmes azonban az év több mint egyharmadát házon kívül tölti. Lohmann expedícióiról és kalandtúráiról számos folyóirat, így többek között a National Geographic és Geo is rendszeresen beszámol.

Nemrégiben a férjével, Bastival, és a kisfiával, Manukkal együtt egy egész Európát átszelő túrára indultak. Elhatározták ugyanis, hogy az európai kontinens mind a 47 országában megmásszák a legmagasabb hegységeket. Mindezt 470 nap alatt szeretnék teljesíteni. A tehetséges művész számtalan fotóval, videóval és panorámaképpel örökíti meg a különböző hegycsúcsok meghódítását.

Munkáinak egyik legfőbb témája már hosszú évek óta a vulkanikus folyamatok dokumentálása. A vulkánok pusztító ereje először nyolc éves korában ragadta magával a fantáziáját, amikor is a szüleivel Pompejiben kirándult, és ez irányú érdeklődése azóta is töretlen. Kalandor természetének köszönhetően a fotósok közül elsőként örökíthette meg az Ambrym szigeten fekvő Benbow vulkán kráterének peremén állva feltáruló lávafolyam magával ragadó látványát. A tűzhányó szépsége olyannyira elvarázsolta, hogy később még számos alkalommal ellátogatott az országba. 1999-ben a csendes-óceáni Vanuatu szigetcsoportra látogatott, hogy elsőként készítsen felvételeket a kisebb-nagyobb szigeteken elterülő tűzhányók lenyűgöző szépségű krátereiről. A kráter mélyén áramló lávafolyam látványa annyira megbabonázta Lohmannt, hogy az egyedülálló természeti szépség megörökítése érdekében minden korábbinál mélyebbre merészkedett a tűzhányóban.

Kraterrand

Eltökéltség

Mivel a fotósok és filmesek egyik legmeghatározóbb tulajdonsága a kitartás, ő mindig is rendíthetetlen eltökéltséggel küzdött kitűzött céljai eléréséért. Pályafutását a National Geographic szervezte expedíciók szakácsaként kezdte. Később környezetgazdálkodási és fotóriporteri diplomát szerzett Ausztráliában, nem sokkal ezután pedig már folyóiratokban publikált. Későbbi férjét, a hegymászás iránt rajongó Basti Hofmant is az egyik korai expedícióján ismerte meg. Hasonló érdeklődési körüknek köszönhetően tökéletes párost alkotnak.

2014-ben Lohmann kézzel fogható közelségbe került egyik legfőbb álmának beteljesítésétől: Bastival és a francia vulkanológussal, Thomas Boyerrel együtt több száz méter mélyre hatolt a Benbow tűzhányóban, és a háromszintű kráter második szintjéig ereszkedett. Azonban a vulkáni gázok következtében maró hatású, életveszélyes áradatot eredményező, hirtelen eleredt eső már a kötelek és karabinerek épségét veszélyeztette. Az expedíció azonnali megszakítása ellenére éppen csakhogy sikerült a kijutás. „Meglehetősen lelombozott bennünket, hogy ilyen közel a céltól kénytelenek voltunk visszafordulni.”

A 2015-ös következő próbálkozásunk sem kezdődött sokkal ígéretesebben: A csapatnak több mint három hétig kellett várakoznia egy saját készítésű kunyhóban a vulkán lábánál, hogy elálljon a folyamatos esőzés. „Úgy érzem magam, mint egy ketrecbe zárt állat. Az eső a mi ketrecünk.” – jegyezte fel naplójába Lohmann. Végül a négyhetes expedíció végéhez közeledve csak kitisztult az idő, így megkezdhették a leereszkedést a kráter mélyébe.

A kráter peremétől számított első 150 métert köteleken leereszkedve tették meg. 110 méterrel lejjebb sikeresen elérték a második szintet. Itt kellett feladniuk egy évvel korábban. Ezúttal azonban melléjük szegődött a szerencse. Az utolsó 150 méter megtételét követően elérték a kráter legmélyebb szintjét. A mérgező gázok alkotta sűrű felhők következtében a láthatóság időnként tíz méter alá csökkent. A kráter mélyén azonban olyan látványban volt részük, amely korábban senki más számára nem adatott meg. A mindössze 50 méterrel alattuk vöröslő forró lávafolyam helyenként 70 méter magas lávaszökőkúttal kápráztatta el a csapat tagjait. Boyer gyorsan meg is mérte a felszíni hőmérsékletet: a vulkanológus által mért 1276 Celsius-fok 200 fokkal haladta meg a várt értéket. Ulla Lohmann lenyűgöző képeken örökítette meg a nem mindennapi látványt. A szintén hőálló védőruházatot viselő Boyerrel együtt pedig értékes lávamintákat gyűjtöttek.

Egy különleges barátság kezdete

Boyer számára a 2015-ös expedíció csak a kezdet volt, Lohmann pedig évente többször is ellátogat Ambrym szigetére, ahol intenzív kapcsolatot ápol a szigetlakókkal. „A helyiek annyira megkedveltek, hogy három gyermeket is utánam neveztek el” – meséli nem kis büszkeséggel a 40 éves fotós. Közülük a legidősebb, Ulla nemrégiben töltötte be a nyolcat. A Lohmannt övező tisztelet nagyrészt sajátos munkamódszerének köszönhető: a megnyerő személyiségű fotós kitartása és eltökéltsége a helyiek iránt érzett nagyfokú empátiával párosul. Mindez a helyiek által beszélt nyelv elsajátítását is magában foglalja. Ez elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy elnyerje a Pápua Új-Guineában élő anga törzs tagjainak bizalmát.

Ulla Lohmann Enge Verbindung mit den Einwohnern
Ulla Lohmann Enge Verbindung mit den Einwohnern

„Gemtasu törzsfőnök a saját lányaként tekint rám. Férjem, Basti is Gemtasu hozzájárulásával kérte meg a kezemet. Nászajándékként még egy malaccal is meglepett minket” – fűzi hozzá mosolyogva a fotós. Sajnos Gemtasu már nincs közöttünk. Halála előtt még megkérte Lohmannt egy fontos dologra: Gemtasu úgy rendelkezett, hogy a törzs régi hagyományaihoz híven – csakúgy, mint édesapja esetében – balzsamozzák be a holttestét. Lohmann feladata volt az eljárás pontos dokumentálása. A felkérést követően sokáig őrlődött magában, de végül elvállalta a nem mindennapi feladatot. Az időigényes munkával elkészített felvételek egyedülállóan meghitt betekintést nyújtanak egy nagy múltú hagyomány továbbélésébe.

Otthoni képfeldolgozás

Felső-Bajorországi otthonába hazatérve Lohmann az sRGB színtér alkalmazásával dolgozza fel az expedíciókon készített, interneten keresztüli közzétételre szánt képeit. „A könyvekbe szánt képeket azonban régebben általában RAW formátumban továbbítottam a kiadók számára” – mondja a fotós. „Úgy gondoltam, hogy így a lehető legszebb formában jelentethetők meg a fotók, de sajnos tévedtem. A könyvekben szereplő képek általában nem úgy festettek, mint ahogy azt én eredetileg elképzeltem.” Időközben azonban Lohmann átváltott az EIZO ColorEdge CG2730 és CG319X modelljeinek használatára, és rendkívül elégedett: „Ezekkel a monitorokkal csodálatos színvilág kölcsönözhető a képeim számára. A tűzhányókról készült fotóim telített vörös árnyalatai gyökeresen eltérő intenzitással tündökölnek.”

A jövőbeni esetleges kellemetlen meglepetések elkerülése érdekében most már kizárólag az említett készülékeken dolgozza fel képeit, hogy a megjelenő könyvek képei tökéletesen visszatükrözzék művészi elképzeléseit. „A nyomtató ICC színprofiljának használatával tökéletesen megbízhatóan végezhető el a próbanyomat-ellenőrzés, így mindig biztos lehetek abban, hogy a kinyomtatott képek valósághűen jelenítik meg a fotózáskor megörökíteni kívánt témákat” – magyarázza Lohmann. A CG sorozatú monitorok beépített kalibrációs érzékelőit különösen hasznosnak tartom. Ily módon a képernyő pontosan az adott fájlhoz igazítja a megjelenítést. Ez a funkció az expedíciókon is rendkívül célszerű, mivel ilyen alkalmakkor általában nem található a közelben számítógép, amihez a monitort hozzá lehetne csatlakoztatni. Hazatérve pedig anélkül foghat hozzá „Abenteuer Europa” című leendő könyvének előkészítéséhez, hogy a monitor kalibrálásáért vagy egyéb, technikai jellegű problémáért kellene aggódnia.

Ulla Lohmann munkaeszközei
CG2730
CG2730

Köszönhetően a True-Black-Panel képernyőnek, a 16 bites Look Up Table-nek és a tartozékként szállított árnyékoló panelnek, a csúcskategóriájú CG2730 monitor a legigényesebb fotósok és tervezők igényeit is kielégíti.

2027,00 EUR
RRP incl. 27 % ÁFA.
CG319X
CG319X

A 4K felbontású videókkal dolgozó szakemberek, valamint a fotóművészek és grafikusok számára különösen előnyös a CG319X típus: 149 ppi képpontsűrűségének köszönhetően kivételesen éles megjelenítést nyújt.

5229,00 EUR
RRP incl. 27 % ÁFA.
Ulla Lohmann Insel