Daniele Barraco egy széles körben elismert olasz fotós. Az 1980-ban született fotós életében a zene is igen fontos szerepet tölt be: együttese dobosaként már tizenhét évesen Európa számos különböző pontjára eljutott. Modern klasszikusnak tartja önmagát. Különös szenvedélyt érez az emberek, arcok és történetek megörökítése iránt.
A reklámügynökségek és szerkesztőségek számára készített, szemet gyönyörködtetően ikonikus képein a hagyományos értelemben vett kompozíció alapjául szolgáló vizuális letisztultság meglepően friss szemléletmóddal párosul. 

Honnan származik a fotózás iránti szenvedélye, és mikor döntött úgy, hogy portréfotózással fog foglalkozni?

Mindig is lenyűgöztek a képek. Máig tisztán emlékszem arra, ahogy kisfiúként a nappalinkban ülve édesapám nyaralásunkról készített diáit nézegettem. A diavetítőből kivett diákat egyenként a fény felé fordítottam, majd kiválasztottam azokat, amelyek a leginkább elnyerték a tetszésemet; úgy is lehet fogalmazni, hogy ezek voltak képszerkesztői munkásságom első lépései.

Ez az emlék mélyen belém ivódott, és abban is jelentős szerepet játszhatott, hogy évekkel később előbb az esztétika, majd pedig a fotózás komolyabban is felkeltette az érdeklődésemet.

Valójában szinte azonnal, szakmai pályafutásomnak már a kezdetén kapcsolatba kerültem a portréfotózással. Úgy vélem, hogy ez jelentős segítséget nyújtott ahhoz, hogy levetkőzzem a félénkségemet. Éltem a lehetőséggel, hogy érdekes emberekkel találkozhatok, és mindent megtettem azért, hogy legyőzzem az előttem álló kihívásokat. Ez a jellememre és a szociális készségeimre egyaránt kedvező hatást gyakorolt.

A portréfotósnak bizonyos szintű empátiával kell viseltetnie portréalanya iránt. Mi a teendő akkor, ha ez mégsem sikerül?

Az empátia a portréfotózás nélkülözhetetlen eleme. A fotós és modellje közötti megfelelő kapcsolat nagyszerű felvételeket eredményezhet. Ugyanakkor ennek az ellenkezője is igaznak bizonyulhat: időnként akkor is meglepően őszinte alkotások születnek, ha teljes mértékben hiányzik a felek közötti empátia. Személy szerint én az ösztöneimre és a benyomásaimra támaszkodok munka közben. Semmit sem szeretnék erőltetni; leginkább egy olyan külső megfigyelőhöz hasonlítanám önmagamat, aki a felmerülő történésekhez alkalmazkodva folyamatosan készen áll arra, hogy figyelmesen és professzionálisan megörökítse azokat. Ha a fotós megpróbálja beleélnie önmagát portréalanya helyzetébe, új látásmóddal gazdagodhat. Úgy vélem, hogy az elmúlt évek alatt érzékenyebbé váltam az emberek iránt, és most már tisztában vagyok azzal, hogy miként kerülhetem el a furcsa és kínos helyzeteket. 

Vanity Fair Cover
Vanity Fair Innenteil

Véleménye szerint a türelmének, vagy inkább a részletek iránti szeretetének köszönheti fotósként elért sikereit?

A részletek iránti figyelmem minden bizonnyal fontos szerepet tölt be, a szakmámban és a magánéletemben egyaránt... Ahhoz azonban, hogy valaki közép- és hosszú távon is sikeressé váljon, a tehetségen kívül megfelelő mértékű türelem és kitartás is szükséges. A vizuális élmény számomra csak a kezdet: mindig szem előtt tartom a céljaimat, mivel jól tudom, hogy a kitűzött célok elérésekor olyan ajtók nyílnak meg előttem, amelyek lehetővé teszik azt, hogy új szintre emeljem művészetem. Tíz évnyi fotóskarrierrel és rövidéletű rendezői pályafutással – mely utóbbi valójában még közel sem ért végett – a hátam mögött teljes bizonyossággal állíthatom mindezt. Korábban félelemmel vegyes gyanakvást ébresztettek bennem az új dolgok. Napjainkra azonban elértem arra a szakmai szintre, hogy már én magam keresem az új és ismeretlen kihívásokat, mivel azok adják meg számomra a szenvedély megőrzéséhez szükséges lendületet. Mivel minden ember más és egyedi, a kívánt eredmény eléréséhez vezető út is alanyonként eltérő; időnként ez az egyetlen módja annak, hogy megszülessen az adott alkotás. Ahogy a mondás is tartja: az út a fontos, nem a cél; az utat pedig kihívások és sikerélmények szegélyezik, a kihívások leküzdéséhez szükséges érzékenység és érzelmek pedig szintén nagyban kihatnak annak alakulására.  A részletek iránti figyelmem minden bizonnyal fontos szerepet tölt be, a szakmámban és a magánéletemben egyaránt... Ahhoz azonban, hogy valaki közép- és hosszú távon is sikeressé váljon, a tehetségen kívül megfelelő mértékű türelem és kitartás is szükséges. A vizuális élmény számomra csak a kezdet: mindig szem előtt tartom a céljaimat, mivel jól tudom, hogy a kitűzött célok elérésekor olyan ajtók nyílnak meg előttem, amelyek lehetővé teszik azt, hogy új szintre emeljem művészetem. Tíz évnyi fotóskarrierrel és rövidéletű rendezői pályafutással – mely utóbbi valójában még közel sem ért végett – a hátam mögött teljes bizonyossággal állíthatom mindezt. Korábban félelemmel vegyes gyanakvást ébresztettek bennem az új dolgok. Napjainkra azonban elértem arra a szakmai szintre, hogy már én magam keresem az új és ismeretlen kihívásokat, mivel azok adják meg számomra a szenvedély megőrzéséhez szükséges lendületet. Mivel minden ember más és egyedi, a kívánt eredmény eléréséhez vezető út is alanyonként eltérő; időnként ez az egyetlen módja annak, hogy megszülessen az adott alkotás. Ahogy a mondás is tartja: az út a fontos, nem a cél; az utat pedig kihívások és sikerélmények szegélyezik, a kihívások leküzdéséhez szükséges érzékenység és érzelmek pedig szintén nagyban kihatnak annak alakulására. 

Daniele Barraco with EIZO

Miként változtatta meg az utómunkálatok folyamatát a ColorEdge CG319X használata?

Amióta a CG319X monitort használom, kevesebb időt kell a számítógép előtt töltenem. Színkezelési és texturális szempontból egyaránt jóval hatékonyabban és pontosabban végezhetők el a szükséges korrekciók. Mivel ez egy 10 bites monitor, a színátmeneteken kívül az összetettebb jellegű szürkeárnyalatok is optikai csalódások nélkül, lineáris módon jeleníthetők meg rajta. Tekintettel arra, hogy általában kifejezetten finom megvilágítást alkalmazok a szürke háttereknél, számomra ez különösen kényelmes és megbízható megoldás. A kalibrálással sem kell sokat vesződnöm. A korábbi monitoromnál még manuálisan kellett elvégeznem a kalibrálást, spektrális fénymérő használatával. Ezzel szemben a CG319X mindent önállóan végez, hetente egyszer pedig automatikusan újrakalibrálja magát az előzőleg megadott beállításaimnak megfelelően.

Elárulná, hogy kik gyakorolták a legjelentősebb hatást Önre eddigi szakmai pályafutása során, és mesélne egy kicsit a Vanity Fair folyóiratban közzétett alkotásairól?

Két olyan személyt említhetek, akik teljes mértékben megváltoztatták a művészi pályafutásomat. Ezek közül az első és legfontosabb a társam, Alice. Ő pontosan meglátta azt, hogy fotósként milyen lehetőségek állnak előttem, és arra ösztökélt, hogy a fotózást válasszam hivatásomul; tulajdonképpen részben neki köszönhetem azt, hogy most itt ülhetek és interjút adhatok a világ egyik legnevesebb monitorgyártójának. Életem és szakmai pályafutásom második legjelentősebb mérföldköve az, hogy Alice közreműködésével megismerkedhettem Francesco De Gregorival. Immáron lassan tíz éve, hogy barátok vagyunk; bár eleinte semmi sem utalt rá, idővel kölcsönös elismeréssel párosuló igaz barátság szövődött közöttünk. Sokat tanultam Francescótól, bár ő biztosan azt mondaná, hogy soha nem állt szándékában, hogy bármire is megtanítson engem. Egyesek azonban olyan szintű személyes kisugárzással, szakértelemmel és érzékenységgel rendelkeznek, hogy önkéntelenül is hozzájárulnak mások szakmai fejlődéséhez. Francescónak köszönhetően azonban rengeteget fejlődtem, a számtalan fotó, valamint a Caravan és a Rai Cinema együttműködése keretében megszületett Vero dal Vivo dokumentumfilm elkészítésével pedig újabb magasságba emelkedett a karrierem. Úgy is fogalmazhatnék, hogy egy évek óta dédelgetett álmom vált valóra azzal, hogy a munkám a portréfotósok körében megkerülhetetlen etalonnak tartott Vanity Fair címlapjára kerülhetett. Az említett mérföldkő elérését követően megpróbáltam időt szakítani arra, hogy szakmai önértékelést tartsak, ami tízévnyi fotózás után különösen fontos. Az alábbi következtetésekre jutottam:

1. Először is: a szerencse különösen fontos. Az, hogy egy szakértő jó abban, amivel hivatásszerűen foglalkozik, teljességgel magától értetődő; ráébredtem azonban arra, hogy időnként szerencsés véletlenek folytán az ember ölébe pottyannak olyan lehetőségek, amelyeket korábban hónapokig vagy akár évekig is sikertelenül hajszolt. Mivel az ilyen történésekben hiába is keresnénk logikát, az embernek mindig készen kell állnia és gyorsan meg kell ragadnia a kínálkozó lehetőséget.

2. A fotósok számára azt tanácsolom, hogy mindig álljanak készen az új feladatokra, ugyanakkor ne vegyék túlságosan komolyan a szabályokat, az alkotásaikkal ugyanis úgysem tudják megváltani a világot, éppen ellenkezőleg, azokkal valószínűleg még rontottak is a fennálló helyzeten.

3. Bár a sikeres fotósok közül sokaknak a gyors hírnév a legfontosabb, a valódi művész mindig hosszú távra tervez. Az ember soha nem lehet biztos afelől, hogy miként alakul majd a pályafutása: hiába készít valaki összevetéseket vagy előrejelzéseket, a valóság gyakorta rácáfol az elképzeléseire. Az egészséges mértékű optimizmussal párosuló gyors alkalmazkodóképesség meglehetősen hasznosnak bizonyulhat a szakmai előmenetel szempontjából. Ez egy olyan szakma, ahol az elismertség kivívásához a kiemelkedő tehetség önmagában nem elegendő: ahhoz végtelen kitartás és határtalan türelem is szükséges.

4. A szorongás és a gátlásosság semmit sem segít, hanem éppen ellenkezőleg, kifejezetten hátráltatja a művész kibontakozását. A kreatív energiák szabadjára engedése adja azt a fajta szabadságot, amire egy művésznek a leginkább szüksége van: a megfelelő mentális egyensúly kreatív munkafolyamatok közbeni megteremtése nagyszerűen előmozdítja a művészi kifejezésmódok szárba szökkenését.

5. Minden egyébre ott a fizetős fotóműterem… Csak vicceltem! Azt tanácsolom mindenkinek, hogy soha ne vegye túlságosan komolyan önmagát, máskülönben unalmassá válnak a munkái.
 

Daniele Barraco rövid bemutatása

A neves portréfotós, Daniele Barraco (más néven DB) portfólióját a szórakoztatóiparból ismert művészek és egyéb hírességek arcképei alkotják. Alkotásait többek között a Vanity Fair, Rolling Stone, Sportweek, Corriere Corriere della Sera, Style Magazine, Le Figarò, The Guardian, The Observer, Sidney Morning Herald hetilapok, illetve folyóiratok is közzétették már. A széles körben elismert fotós rendezőként is igen sikeres.

Daniele Barraco a FOTO CULT számára adott interjúja közben.

Tovább a CG319X monitorhoz

CG319X CG sorozat
CG319X ColorEdge

A 4K felbontású videókkal dolgozó szakemberek, valamint a fotóművészek és grafikusok számára különösen előnyös a CG319X típus: 149 ppi képpontsűrűségének köszönhetően kivételesen éles megjelenítést nyújt.

  • 78,9 cm (31,1 coll)
  • 4096 x 2160 (4K)
  • IPS (Wide Gamut)
  • Beépített érzékelő önkalibrációhoz
  • Képarány 17:9
5229,00 EUR
RRP incl. 27 % ÁFA.
  • 78,9 cm (31,1 coll)
  • 4096 x 2160 (4K)
  • IPS (Wide Gamut)
  • Beépített érzékelő önkalibrációhoz
  • Képarány 17:9