Massimo Balestrini olyan művész, aki évek óta foglalkozik különböző kifejezési formákkal és médiumokkal, és eközben a festészet, a rajz, a digitális képszerkesztés, valamint az utóbbi időben a mesterséges intelligencia között váltogat.
Kutatásai a művészeti képzés és a számítástechnikai ismeretek metszéspontjából fakadnak. Ezen a hibrid területen a kézi gyakorlat párbeszédbe lép a technológiai folyamatokkal, és a kép az átmenet, az emlékezet és a folyamatos átalakulás helyszínévé válik.
ColorEdge referencia
Massimo Balestrini
A művész és egyetemi oktató meg van győződve a ColorEdge pontosságáról és színhelyességéről.
Munkásságának középpontjában a vizuális rétegződés, a kollektív képzelőerő és a képek időbeli állandósága áll. Fényképek, a populáris kultúra töredékei, képi jelek, digitális nyomok, vizuális archívumok és generatív rendszerek lépnek kölcsönhatásba egy nyitott folyamatban, amelyben a mű soha nem végleges formában jelenik meg, hanem instabil felületként, amelyet lerakódások, interferenciák és újbóli megjelenések átszövik.
Kutatásának egyik központi aspektusa a digitális képtől a mű fizikai jelenlétéhez való átmenet. A nyomtatás, a szín, a hordozó, a fény és a színkezelés e átmenet döntő elemeivé válnak. A képernyőről a fizikai felületre való átvitel során a kép állapota megváltozik: elveszíti látszólagos anyagtalanságát, és testiségre, mélységre és ellenállóképességre tesz szert. A digitális adatok és a képi jelenlét közötti ezen a küszöbön Balestrini a kortárs műalkotások észlelési lehetőségeit vizsgálja.
Művészi tevékenységével párhuzamosan Balestrini elkötelezett oktatóként dolgozik a Veronai Képzőművészeti Akadémián, ahol festészetet és digitális képfeldolgozást tanít. Ebben az összefüggésben arra ösztönzi a hallgatókat, hogy tudatosan használják a digitális és professzionális eszközöket, ne csupán operatív segédeszközökként, hanem aktív nyelvekként, amelyek képesek behatolni a kreatív folyamat magjába.
Ezenkívül a Milánói Egyetemmel együttműködésben olyan projekteket valósított meg, amelyek középpontjában a mesterséges intelligencia, valamint a művészet, a digitális technológiák és különböző tudományterületek közötti kapcsolódási pontok kutatása állt.
Munkássága így egy határterületen mozog: a festészet és a digitális világ, az egyéni emlékezet és a közös képzelőerő, valamint az anyag és az algoritmus között. Olyan gyakorlat, amelyben a képet nem csupán létrehozzák, hanem folyamatosan áthatják, újraírják és megkérdőjelezik.
Mi a legfontosabb Önnek, amikor alkotásokat készít?
Számomra egy mű soha nem egyetlen gesztusból születik, sőt, még egyetlen nyelvből sem. Inkább egy sor metszéspontból jön létre: a képek, amelyeket gyűjtök, a személyes és kollektív emlékek, a popkultúrára való utalások, a fényképek, a festészet, a digitális nyomtatás, és az utóbbi években akár a mesterséges intelligencia rendszerei is. Engem az a pillanat érdekel, amikor ezek az anyagok már nem különálló elemek, hanem vizuális feszültséget kezdenek kelteni.
A probléma – ha így akarjuk nevezni – abban áll, hogy nyitott viszonyt tartsunk fenn az irányítás és a váratlan között. A digitális technológia hatalmas pontosságot tesz lehetővé, de fennáll a veszély, hogy minden túl zártá, túl simává válik. A festészet viszont bevonja a játékba az időt, a testet, a hibákat és a felületet. Munkámban az e két pólus közötti egyensúlyt keresem: egyrészt a kép kód, kollázs, generálás és nyomtatás révén történő megalkotását; másrészt azt az igényt, hogy a képet újra fizikai, anyagi, többrétegű jelenlétbe hozzam.
Tehát amikor kreatív munkát végzek, nem egyszerűen egy szép képet keresek: olyan képet keresek, amely emlékeket hordoz magában, megőrzi a keletkezési folyamat nyomait, és lehetőséget ad a nézőnek, hogy belépjen egy olyan területre, amely nem teljesen feloldódott.
Miért választotta a ColorEdge-et?
Munkámban a színkezelés nem csupán technikai részlet, hanem a kreatív folyamat szerves része. Számos alkotásom több fázison megy keresztül: digitális feldolgozás, próbanyomatok, képi beavatkozások, új felvételek vagy fotódokumentáció, és gyakran további átdolgozások. Ha a monitor nem megbízható ebben a folyamatban, a kép identitása folyamatosan változik. Fennáll annak a veszélye, hogy amit a képernyőn látok, nem egyezik meg a nyomtatott változatot, ami azt eredményezi, hogy a későbbi képi döntések kevésbé lesznek precízek.
Több mint húsz éve dolgozom EIZO monitorokkal, mert stabil, konzisztens és professzionális eszközre van szükségem a képszerkesztéshez. Számomra nem csupán az a fontos, hogy világos vagy vonzó képet kapjak, hanem az is, hogy helyesen tudjam értékelni a tónusátmeneteket, az árnyékokat, a domináns színeket és a egymáshoz közel elhelyezkedő területek közötti különbségeket. Egy olyan művész számára, aki a digitális technikát és a festészetet ötvözi, ez a pontosság fontos: lehetővé teszi a megalapozottabb döntéshozatalt a nyomtatás vagy a kézi beavatkozások előtt.
Ebben az értelemben a monitor számomra nem a munkától elkülönülő elem, hanem a kreatív folyamat része. Ez az a pont, ahol a digitális képet megtekintik, ellenőrzik és előkészítik arra, hogy anyaggá váljon.
Meséljen nekünk a ColorEdge monitorokkal kapcsolatos tapasztalatairól.
A legfontosabb tapasztalat az, hogy állandó vizuális tájékozódási ponttal lehet dolgozni. Összetett, többrétegű képek kidolgozása során az általános színellenőrzés nem elegendő. Képesnek kell lennünk felismerni a mikroszintű eltéréseket, megérteni, hogy egy átmenet túl keskeny-e, hogy egy domináns szín megváltoztatja-e a hangulatot, vagy hogy egy területet vissza kell-e venni, vagy éppen jobban ki kell emelni.
Munkamenetemben a ColorEdge monitor kulcsszerepet játszik. Az ellenőrzés és a döntéshozatal fázisaiban arra használom, hogy nyomtatás előtt ellenőrizzem a képet, értékeljem a digitálisan létrehozott részek és a képi beavatkozások közötti arányt, valamint megőrizzem a koherenciát a képernyőn látható és a később fizikai hordozóvá váló kép között. Ez különösen fontos, ha a mű festészetet, fotográfiát, digitális nyomtatást és olyan képeket kombinál, amelyeket mesterséges intelligenciával hoztak létre vagy alakítottak át.
A monitor pontossága az oktatásban is segítségemre van. A Veronai Képzőművészeti Akadémián festészetet és digitális képszerkesztést tanítok, valamint koordinálom az „Új művészeti technológiák” nevű hároméves képzési programot. A hallgatókkal nem csupán a szoftverek kezelésének elsajátításáról van szó, hanem a teljes képalkotási folyamat megértéséről: a kalibrálásról, a színekről, a nyomtatásról, valamint a digitális képszerkesztés és a kézi beavatkozás közötti összefüggésekről. Ebben az értelemben a professzionális eszközök lehetővé teszik számunkra, hogy konkrét példákkal szemléltessük: a képminőség a folyamat egészében hozott megalapozott döntésektől függ.
Mi az üzenete a fiatal művészeknek?
Azt tanácsolnám nekik, hogy ne válasszák el elhamarkodottan egymástól a technológiát és a képzelőerőt. Bármely eszköz, még a legkifinomultabb is, használhatatlanná válik, ha csupán effektusok létrehozására szolgál. Ugyanakkor nem kell félni a technológiától: a digitális technika, a nyomtatás, a mesterséges intelligencia és a színkezelés hiteles kutatások színterévé válhatnak, ha tudatosan közelítünk hozzájuk.
Egy fiatal művésznek azt tanácsolnám, hogy alaposan sajátítsa el az eszközöket, de soha ne azonosuljon velük. Fontos, hogy elsajátítsuk a technikát, kalibráljuk a monitort, megértsük a színeket, és tudjuk, mi történik, amikor egy kép a képernyőn megjelenő formából nyomtatott formává válik. Mindeznek azonban annak kell szolgálnia, hogy kialakítsunk egy személyes perspektívát.
A művészet gyakran egyfajta feszültségi zónában jön létre: az irányítás és a váratlan, az emlék és a kitaláció, a mentális kép és az anyag között. A professzionális eszközök segítenek ezt az átmenetet megvilágítani, de a művész feladata továbbra is az, hogy jelentést adjon a képeknek, és ne csupán előállítsa őket.
ÖSSZEFOGLALÁS
Balestrini műveiben a kromatikus pontosság egy átfogóbb folyamat részévé válik, amelyben a festészet, a digitális nyomtatás, a vizuális memória és az új technológiák folyamatosan kölcsönhatásba lépnek egymással. Éppen ebben az átmenetben az immateriális kép és a fizikai műalkotás között játszanak legfontosabb szerepet olyan eszközök, mint az EIZO ColorEdge monitorai: segítenek a művésznek abban, hogy jobban felismerje, mit is alkot éppen.
