Takahito Mizutani

Munkáimban különös hangsúlyt helyezek a színekre, az árnyalatokra és az ottlét érzésre. Még sporteseményeken is egyre népszerűbbek a színes mezek és cipők, és a különböző színek uralják a helyszíneket, beleértve a színes táblákat és a nézők által tartott szurkolói cikkeket. A kulcs az, hogy hogyan kezeljük ezeket a színeket. Használja őket? Eltávolítja őket?

Vannak felvételek, amelyeket megmentenek a színek, és vannak olyanok, ahol a színek tönkreteszik a munkát. Manapság minden modern fényképezőgép nagy pixelszámot, magasfokú érzékenységet és nagy felbontást kínál. A még korábban nem ábrázolható színátmenetek is reprodukálhatóak. Ezeket a gazdag színeket szeretném kiemelni és kifejezni a munkáimban.

A fény és az árnyék teszi a fotót. Aki a fényt és az árnyékot uralja, az uralja a fényképet is. Mindig is így álltam hozzá: amikor iskolába jártam és a fekete-fehér fotózásra összpontosítottam, amikor még kezdő voltam a diafilmmel, és még ma is, a digitális fotózás aranykorában. Amikor egy sporteseményen fotózok, az első dolog, amit teszek, hogy ellenőrzöm a fényviszonyokat. Átgondolom, hogy mennyi időbe telik, amíg a fény megváltozik, hova fognak esni az árnyékok és különféle más dolgokat. Az oldalsó fényt előnyben részesítem az frontális fény helyett, a hátsó fényt pedig az oldalsó fény helyett. Úgy gondolom, hogy a sportolók hátulról megvilágított izomkontúrjai a szépség megtestesítői. A fényt és az árnyékot arra szeretném használni, hogy kifejezzem, ami számomra a legfontosabb.

Úgy gondolom, hogy a sportfotók többnyire közelképek. Természetesen a sportolók és események ábrázolásához is készítek közeli felvételeket. Vannak azonban olyan felvételek, amelyeket csak a helyszínen lehet készíteni. Ha az esemény a szabadban van, akkor eshet az eső vagy havazhat. Azt is jónak tartom, ha közepes gyújtótávolságú és nagylátószögű felvételeket készítek különböző körülmények között. Azt sem szeretem, ha sok képet készítek ugyanazon a helyen, ezért mozogni szoktam, hogy különböző szögeket és kompozíciókat találjak. Egyáltalán nem vágyom arra, hogy ugyanazokat a felvételeket készítsem, mint más fotósok. Mindig mohón törekszem az életszerűségre a munkáimban.

Én így foglalnám össze: Nagy élvezet fotókat nézegetni! Már majdnem 15 éve, hogy ColorEdge monitorokat használok. Mivel a fényképezőgép, amellyel elsősorban sportfotókat készítettem, több mint 10 millió pixeles volt, részletes képfeldolgozásra volt szükség. Mivel elértem a laptopomon lévő kijelző és az akkoriban használt monitoraim határait, úgy döntöttem, hogy innentől ColorEdge-et használok. Még mindig emlékszem, hogy megdobbant a szívem, amikor először láttam az egyik fényképemet egy ColorEdge monitoron.

Egy ideje már, hogy egy 2K ColorEdge monitort használtam, de nemrég egy 50 megapixeles képérzékelővel felszerelt fényképezőgépre váltottam. Ennek eredményeképpen a munkám most sokkal pontosabb képfeldolgozást igényel. Felismertem, hogy szükség van egy 4K monitorra, és a ColorEdge jó hírneve miatt választottam a CS2740-et.

Már az első pillanattól kezdve éreztem a különbséget az előző ColorEdge-modellhez képest. A színvisszaadás kifinomultabb és élénkebb, a monitor pedig a legapróbb részletekig hűen jeleníti meg a nagy felbontású képeket. Nagyon örülök, hogy találtam egy olyan monitort, amely segít megörökíteni a sportban azokat a kifejező és részletgazdag pillanatokat, amelyekre törekszem.

A monitor beállítása nagyon egyszerű volt, egyetlen kábelcsatlakozással. A kalibrálás gyors és egyszerű az EIZO ColorNavigator 7 szoftverrel és az opcionális EX5 kalibráló érzékelővel. Nagyra értékelem, hogy az egész beállítási folyamat mennyire stresszmentes.

A pontos színábrázolás iránti erős tudatosság jelentősen javíthatja a féotóművészeti munkák minőségét. A végső kép ellenőrzéséhez használt monitor ugyanolyan fontos, mint a fényképezőgép és az objektív. Alapvető fontosságú a személyes stílus és az eredetiség értékelése, valamint a legapróbb részletekig a tökéletességre való törekvés. Alig várom, hogy igazán eredeti, még soha nem látott munkákat tekinthessek meg.