Munkakörnyezet látássérültek számára

Alapvetően úgy kell elhelyezni a monitort, hogy a képernyő legfelső sora ne legyen magasabban a szemmagasságnál. A lényegesen alacsonyabb pozícionálás – vagyis, ha a felhasználónak lefelé kell néznie a képernyő megtekintéséhez – hatékonyan ellensúlyozza a szem fiziológiás jellegű fénytörését, így közelről is megfelelően leolvashatók a kívánt tartalmak. Az alacsony képernyő-pozíció másik előnye: lefelé nézve a szemhéj a szem nagyobb részét lefedi, megakadályozza ezzel a szaruhártya kiszáradását.

Rendkívül fontos, hogy a látótengely mindig párhuzamos legyen az ablakkal. Amennyiben az adott környezet építészeti kialakítása következtében elkerülhetetlen, hogy a monitort ablak előtt vagy mögött helyezzék el, megfelelő fényvédő eszközökről (rolókról, redőnyökről, reluxáról stb.) kell gondoskodni. A képernyőt megtekintő felhasználó látóterében érzékelhető, fénysűrűséggel és fényerővel kapcsolatos eltérések szintén jelentős szerepet töltenek be. Az egyenletes fényerő a kisebb adaptációs igény következtében kevéssé terheli meg a szemet.

Bár a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági iránymutatások legalább 50 cm-es látótávolságot írnak elő a számítógépes munkakörnyezetek tekintetében, a látássérülteknél a nagyítási funkciók használata következtében gyakran ennél jóval kisebb az ideális távolság. Ez nem feltétlenül ártalmas, viszont ebben az esetben elforgatható monitortartó kart kell használni, hogy elkerülhetővé váljon a fiziológiailag kedvezőtlen testtartás. E tekintetben a képernyő magasabb (például a képernyő középső részének szemmagasság szerinti) elhelyezése is hasznos lehet bizonyos esetekben, mivel, ha nagyon rövid a látótávolság, a képernyő alsó felén megjelenő tartalmak csak kedvezőtlen testtartást felvéve tekinthetők meg.

A megfelelő képernyőméret és képarány alapvető jelentőséggel bír. Látássérült felhasználóknál a túlságosan nagyméretű monitorok használata nem minden esetben ideális megoldás. A jelentősen kisebb látótávolságot igénylő, és különösen a korlátozott látótérrel, vagy adott esetben egyszemes (monokuláris) látóképességgel rendelkező felhasználók esetében úgy kell megválasztani a képernyőméretet, hogy a képernyőfelület teljes egésze a fej fokozott mértékű mozgatása nélkül is megtekinthetővé váljon. Ennélfogva a széles, illetve ultraszéles képernyőjű monitorok világában változatlanul a hagyományos, 4:3 vagy 5:4 képarány tekinthető optimálisnak. Szélesvásznú formátum használatakor pedig, kisebb szélességükből adódóan a 16:10 képarányú készülékek gyakran jóval előnyösebbek, mint a széles körben elterjedt a 16:9-es képernyők.

Ezen túlmenően az antireflexiós tulajdonságok, a látószög stabilitása, a fényerő, a kontraszt és a színhőmérséklet is rendkívül lényeges. Továbbá az is nagyon fontos, hogy az adott monitort VESA szabvány szerinti forgókarra rögzíthessük. Azt is vizsgáljuk meg, hogy rendelkezik-e a kiválasztott monitor a megfelelő tanúsítványokkal (TCO, TÜV stb.).

A látássérültek gyakran különleges követelményeket támasztanak a képernyő fényerejével és kontrasztjával szemben. Fontos, hogy a fényerősséget széles tartományon belül állíthassuk be. Ugyanez vonatkozik a színhőmérsékletre is, amely az eltérő színű fények különböző spektrális összetételei következtében tükröződéseket okozhat, illetve mérsékelheti azokat.

Tekintettel arra, hogy a monitor elhelyezése bizonyos esetekben – például, ha a felhasználónak lefelé kell néznie a képernyő megtekintéséhez, vagy ha különösen kicsi a látótávolság – szélsőséges látószöget eredményez, a látószögnek megfelelő kontraszt kiemelkedően fontos. Ebben a vonatkozásban az IPS vagy VA technológiával rendelkező monitorok különösen hasznosak. A kijelző antireflexiós jellemzői szintén meghatározó jelentőséggel bírnak, mivel megfelelő antireflexiós felület alkalmazásával jelentős mértékben lecsökkenthetők a zavaró fényvisszaverődések. Antireflexiós bevonat hiányában a negatív polaritás (fehér színű írás fekete háttéren) különösen feltűnővé válik. A képernyő tükröződésére kifejezetten érzékeny felhasználók számára rendkívül fontos, hogy megfelelő antireflexiós bevonattal ellátott monitort válasszanak.

A felbontást gyakran tekintik a monitor egyik legfontosabb jellemzőjének. Meg kell jegyezni, hogy a nagyobb felbontás kezdetben kisebb kijelzőt eredményez, ami megerőltetőbbé teheti a felismerést, illetve nagyobb nagyítást vagy méretezési tényezőt igényelhet. A nagyobb felbontás akkor érdekes, ha ténylegesen több vagy részletesebb információt kell megjeleníteni.

A 27 colos vagy annál nagyobb monitoroknál általában a WQHD típusú felbontás a használatos. Mivel kisebbek a képpontok és közelebb helyezkednek el egymáshoz, élesebbé válik az ábrázolás, és egyidejűleg több információ jeleníthető meg.

A látássérültek gyakran nem érzékelik a felbontással kapcsolatos különbségeket. Ennélfogva a megfelelő interpolációs jellemzőkkel rendelkező monitoroknál a megnövelt nézet eléréséhez csökkentett felbontást alkalmaznak.

A monitor éles megjelenítése szempontjából a képpontsűrűség, vagyis az egységnyi felületen elhelyezkedő képpontok száma a legfontosabb tényező. Ha kis felületen különösen nagy számú képpont található (például az okostelefonok kijelzőin), az emberi szem felbontása már nem elegendő az egyes képpontok megfelelő érzékeléséhez. Mindez „borotvaéles” megjelenítést eredményez.

Amint azt már említettük, a munkahelyeken különös figyelmet kell fordítani a fénysűrűség kiegyensúlyozott arányára. Két pont felváltva történő, gyakori megtekintésekor az adott pontoknak a lehető legközelebb kell esniük egymáshoz, és – ha lehetséges – azonos látótávolságban kell elhelyezkedniük. Amennyiben két, egymás mellé helyezett monitort használunk, lehetőleg azonos típusú képernyőket válasszunk, és ügyeljünk a fényerő, a kontraszt és a színhőmérséklet összehangolt beállítására. Közvetlenül egymás melletti elhelyezésnél a keskeny készülékházzal rendelkező monitorok használata az ideális megoldás.

Ha esetleg papíralapú dokumentumról kell bevinnünk az adatokat, minél közelebb helyezzük azt el a képernyőhöz. A monitorral azonos leolvasási távolság elérése érdekében használjunk kézirat-, illetve dokumentumtartót. Hasznos lehet, ha a dokumentum megfelelő, a képernyő fényerejéhez igazított megvilágítása érdekében asztali olvasólámpát is elhelyezünk az íróasztalunkon.

A monitorok hagyományos jellegű, egymás melletti felállításán kívül egymás fölött is elhelyezhetjük a képernyőket. Annak érdekében, hogy a felső monitort ne helyezzük túlságosan magasra, a forgókarok használata elengedhetetlen. A forgókarok lehetővé teszik, hogy az alsó monitort a lehető legalacsonyabbra helyezzük, és hogy – a kézirat-, illetve dokumentumtartókhoz hasonlóan – maximális mértékben hátra billentsük. A főmonitort közvetlenül a hátradöntött képernyő fölé helyezzük.

Látásprobléma az előzőekben felsorolt szempontok maradéktalan figyelembevétele esetén is kialakulhat. Az esetleges panaszok lehetséges okaként elsőként mindig a szemüveget kell megvizsgálni. A szem (különböző látótávolságokkal szembeni) alkalmazkodóképességének – az életkor előrehaladtával rendszerint egyre nagyobb mértékű – romlása, vagy a látótávolság csökkenése általában személyre szabott munkahelyi szemüveg viselését teheti szükségessé. Bármilyen további intézkedésre csak ezt követően kerülhet sor.

Az előzőekben mindössze néhányat érintettünk a munkakörnyezet vizuális és ergonomikus jellemzői, valamint a képernyők vonatkozó tulajdonságai közül. A látásromlás súlyosságától függően azonban további speciális segédeszközök vagy világítótestek használata válhat szükségessé ahhoz, hogy az adott munkahelyet teljes mértékben a felhasználó látóképességéhez igazítsuk. Ezért azt javasoljuk, hogy a munkahelyi látásproblémákkal küszködő felhasználók márkafüggetlen szakértőhöz forduljanak tanácsért. A tanácsadás során minden lényeges szempontot alaposan meg kell vizsgálni annak érdekében, hogy a munkahely személyre szabott kialakítása minél inkább megfeleljen az érintett személy igényeinek.